Csak a riport napjának reggelén tudatosult bennem, hogy valójában kivel is fogok aznap beszélgetni. Egy ismert, elismert és titokzatos emberrel, akinek végtelen akaratát, testi-lelki erejét, eredményeit csodálja, de ugyanakkor értetlenkedve is emlegeti a médiaközönség.

A magyar „hópárduc” nevet kiérdemelt Erőss Zsolt, mint a legeredményesebb magyar hegymászó, 8000 méteres hegycsúcsokat ostromolt meg sikerrel. Expedíciói során sok társát elveszítette már, és 2010. január 2-án ő maga is súlyos sérülést szenvedett, melynek következményeként jobb lábát lábszár magasságban amputálni kellett.

Lendületét és elhatározását, mely ez idáig a kimagasló teljesítményekre sarkallta, ez a fogyatékosság csak kis időre vetette vissza. Alig 5 hónappal később ismét edzeni kezdett, s ebben elsőszámú partnere Lizi, a 3 éves német juhász szuka volt, aki ugyan a szomszédban lakik hivatalosan, de Zsolt sportos életmódja, a kirándulások lehetősége és Zsolt állatszeretete mindinkább átcsábította a kerítésnek erre az oldalára. Lizi megtanulta és elfogadta a röviddel ezelőtt beálló változást, amit Zsolt sérülése okozott. Lassan sétálva kezdték a kirándulásokat újra, míg eljutottak a síelésig vagy a hóban való erőltetett menetig. Ezek a gyakorlatok nélkülönözhetetlenek voltak Zsolt új céljának megvalósításához, mely nem más, mint a Mount-Everest melletti, Lhotce elnevezésű, 8500 m magas csúcs meghódítása.

Riportalanyom így látatlanban hát egy félelmet nem ismerő, talán vakmerő hegymászó, aki dacol a hideggel, fáradtsággal vagy fizikai fájdalommal, és képes akár 18 órás rohammenetben, egymagában felgaloppozni 8000 méterre, de valószínűleg csak azért, mert a csúcsról már könnyebben kiszúrhatja magának a következő, megfelelő magasságú, életveszélyes célpontot.

Miután szerettem volna némileg azonosulni Zsolttal a riport előtt, edzésképpen otthon, egy szál pólóban reggeliztem konzervdobozból kifogott olajos halat és kétszersültet, természetesen mindezt résnyire nyitott ablak mellett, mit sem törődve a januári plusz 1 fokos hideggel. Borotválkozni sem akartam, mivel a fényképeken minden hegymászó szakállas, de minimum borostás. Úgy gondoltam azonban, hogy bizonyára elírás lehet az interneten a 7000 méter magasságra jelzett mínusz 20-30 fokos hőmérséklet. Adott pillanatban ugyanis teljes képtelenségnek tartottam, hogy valaki, miután jégkockaként elszopogatott egy olajos halat, vagy bármi egyéb ehetőt, lelkesen tovább gyalogol. Mit gyalogol! Mászik, kúszik ezer méterrel feljebbre, ahol is garantált a még oxigénhiányosabb levegő és az addiginál is zordabb időjárás. Egy ilyen erőpróba pikantériája, hogy hiú embernek nem való. A hegymászás azon ritka sportágak közé tartozik, amelyben a cél, az áhított hegycsúcs elérése nem egy népes fogadóbizottság vagy rajongótábor elismerését és a tapsvihart jelenti odafenn a betoppanónak, hanem a végtelen magányt és a sportoló fülében saját szívének dübörgését. Arról nem is beszélve, hogy a megpróbáltatások a célba éréssel nem érnek véget. Sőt! A leereszkedés során minden könnyelműsködés vagy hibás döntés halálos következményekkel járhat. A balesetek többsége ugyanis a Forma-1-ből is oly népszerű pezsgőbontás–szétfröcskölés jelenet után, a visszaúton történik az alpinistákkal.

Zsolt általam ismert, médiában megjelent fotóit, mosolygó tekintetét, őszbe hajló szakállas arcát és mögötte az elengedhetetlen, hatalmas hegyek szirtjeit nézve, próbáltam Őt elképzelni valamilyen más háttérrel. Pálmafákkal tarkított tengerparton vagy pazar irodában, márvány asztal mögött. Nem ment, pedig van fantáziám. Rájöttem, hogy Erőss Zsolt sem tehet semmiről. Az ő arca nem egy hegymászóé, hanem ő a Hegymászó maga! Anélkül, hogy találkoztam volna vele, nem is tudtam már hegymászót másként elképzelni. Génjeiben a csúcsok rohamozása, saját teljesítőképességének maximális ismerete és kihasználása van beprogramozva. Arcán, nyilatkozataiban erő, magabiztosság, de semmi hősködés, tekintetében közvetlen jókedv és érdeklődő fény.

Úgy léptünk be házába filmes stábommal, mintha együtt reggeliztük volna már legalább kétszer a Csomolungmán. Német juhász kutyája is kedvesen üdvözölt. Valószínű, hogy már elmesélték neki, hogy jön a „K9” és akkor séta lesz, meg ajándékok, meg minden… Építés alatt levő családi házukban pont olyan szűkösen voltunk, mint egy hegyi táborban. Hamar sztorizgatni kezdtünk Zsolttal, és próbáltam is „überelni” történeteit a Kékes tetőn átélt szánkós élményeimmel. Hasztalan. Hamar kiderült, hogy ő az a fajta ember, aki elhozza magával haza a tájat, illatokat és a gleccserpatak csobogását onnan, ahol járt, és eléd is tárja azt, ha mesélni kezd.

Mindez idő alatt vagy háromszor átöltöztettük hősünket különféle „Julius-k9” márkájú ruhákba, keresve a lehetőségeket a következő expedíció felszereléséhez. Ekkor is ért engem némi meglepetés. Zsolt hegymászáskor használt ruháit vizsgálgatva rá kellett jönnöm, hogy nem a csatok, cipzárak száma és legalább 80 réteg különféle hőszigetelő anyag kell az alpinista kabátba a Nasa kutatólaborból, hanem libatoll! Lehetőleg kecskeméti, mert ha már liba, legyen magyar! A kabát összsúlya így nem több fél kilónál. Vastagsága pedig mint egy átmeneti kabáté, csak innen Pest megyéből.
A másik, széldzseki vastagságú mászókabátját már nem is próbálom lefesteni, mert úgysem hinné el senki.

Zsolt közben elmesélte nekünk a tibeti hegymászó kutya történetét, melynek hírét messzire vitték már az odaérkező alpinisták. A tibeti kutyáknak általánosan nincs könnyű dolguk. Gazda nélkül meg aztán különösen nehéz az élelemszegény, hideg vidéken megélniük. Érdekes, hogy ritka közöttük a nagyszőrű, vastag bundájú egyed, mégis alkalmazkodtak a rendkívüli időjáráshoz.

A „Rongbuk” kolostor környékén, 5000 méter magasságban élt egy kutyafalka, akik felfigyeltek a hegymászó csoportok kosztjának, számukra egzotikus illatára. A csoportok közelében ténferegve várakoztak a leeső maradékra. Emberhez azonban nem közeledtek, csak a falkavezér merészkedett karnyújtásnyira. Ő a bőkezűbb hegymászóknak még simogatni is engedte magát. A magyarok az „Erzsi” nevet adták neki és hogy ne legyen összetéveszthető más vidékről származó, Erzsi nevű kutyával, hát a kolostorról Rongbuk Erzsi lett a teljes, félig tibeti félig magyar neve. Ragaszkodása abban is megnyilvánult, hogy falkáját hátrahagyva, a magyar csoportot 7500 méteres magasságig is felkísérte a mászás során. Éjszakára a sátor bejárata előtt vackolta be magát és reggelre testének melege mély lyukat olvasztott a hóba. Zsolt próbálta éjszakára behívni a sátorba, de a zárt hely puszta látványa is elrémisztette. Hiába! Szabadnak született. Erzsi minden bizonnyal a legmagasabbra eljutott, „önkéntes” hegymászó kutya volt a történelemben és mindörökre beírta magát az itt járó alpinisták emlékezetébe. Egy amerikai expedíció vezetője végül az Államokba vitte, ahol Erzsi és gazdája talán mai napig is hódolnak közös hobbijuknak, a hegymászásnak.

A történet végére Zsolt minden felszerelése készen állt az edzéshez. Lábbeliként az „Owney” extrakönnyű túracipőjét adtuk rá. Természetesen a művégtagra is. Derekára „Julius-K9” futóövet kapott, melyen olyan póráz került rögzítésre, aminek elasztikus kiképzése csökkenti az ember gerincét érő, a kutya rántásából eredő igénybevételt.

Lizire pedig felszereltünk egy csodaszép IDC kutyahámot és indultunk is a határba.
A kórházi kezelés óta eltelt hónapok testedzései szinte kivétel nélkül a német juhászhoz kapcsolódtak. Begyakorlott úton és tempóban húzta gazdáját a mezőn át, hó hiányában sajnos síléc nélkül, futva. Öröm volt nézni, hogy ez az ember, aki a mozgásban, ráadásul az extrém sportok egyikében lelte örömét gyermekkora óta, mennyire fittyet hány az őt ért sorscsapásra. Jókedvűen biztatta a kutyát, aki persze mindent megtett, hogy gazdáját nagyobb tempóra bírja. A két futó egyre vadabb tempójának célja azonban hamar egyértelművé vált számunkra. Egy ifjú hölgy és mellette egy csöppnyi gyermek, aki erőlködve hajtotta magát a fűben egy műanyag biciklin. Sterczer Hilda, Zsolt felesége és kétéves, Gerda nevű lánya is a mezőn sétáltak. Amikor beértük őket és Hilda mindannyiunknak férfiasan kezet adott, önkéntelenül csúszott ki a számon a Zsoltnak szánt talán legfontosabb kérdésem:

- Van abszolút csúcs az életedben?
A hegymászó hegyeket sorolt fel, amiket még látni szeretne.
- Van csúcs a magánéletedben is?
- Igen! Most van az!

Miután rákérdeztem, hogy nem félti e a magánéletében elért „csúcsát”, amikor egyedül vág neki egy hegycsúcs megrohamozásának, rám mosolygott.

- Feleségem erősebb mászó, mint én. Többször voltuk együtt expedíción és ő ment elöl, hogy a havat törje. Én voltam a „tapasztalat”, Ő meg a „nyers erő”. Most, hogy kislányunk is megszületett, itthon kell maradnia, de lélekben velem tart a hegy csúcsa felé, és ez erőt ad nekem. Tudja, hogy ezt nem lehet abbahagyni…..
Amikor társaimat hátrahagyva úgy döntök, hogy az utolsó ezer métert a hegytetőig egyedül teszem meg, pontosan tudom, hogy mire elegendőek a tartalékaim. Ha a véletlen mégis úgy hozza, hogy megsérülök, elfogadom a következményeket és nem hibáztatok senkit.
Egyébként egy gyengébb, vagy fáradt csapattal úton lenni sokkal veszélyesebb, mint egyedül, ha tényleg kritikus útszakaszról van szó.
Talán így van ez az élet minden területén. Csapatban elvárjuk, hogy mások vigyázzanak ránk, és ha hiba csúszik a gépezetbe, nem elsősorban magunkat vádoljuk a történtekért. Ha nem lenne odafenn a csúcson olyan hideg és nem lenne olyan magasan, talán minden pszichológus ajánlaná önismereti gyakorlatként pácienseinek a Mount Everest megmászását, lehetőleg kutyával.

Sebő Gyula
Julius-K9

Kiszállva láttam, hogy az állat teljesen sokkos állapotban, maga alá ürítve, öntudatlanul egyensúlyoz. Kedves hangon szóltam hozzá, óvatosan összefogtam, felemeltem a testét, és egy pillanatra az jutott eszembe, hogy gyermekkoromban beszéltem utoljára tyúkokhoz. Autóstársaim rosszalló megjegyzéseire, dudálásokra fittyet hányva szépen elrendeztem egy rögtönzött fekhelyet a csomagtartóban, és miután elhelyeztem benne új utastársamat, azzal az eddig ismeretlen érzéssel léptem a gázra, hogy – tyúkot mentettem!

És most viszem… Hova is?

Majd autójukkal a tyúkot centizgető, már messze járó embertársaimra gondoltam hirtelen. Vajon meddig kerülgették volna? Miért is nem állt meg senki? Csak azért, mert egy csirkéről van szó? Hol is van a határ? Az élet milyen megtestesülése az, ami ma bennünket, száguldó embereket megállásra, mi több, segítségnyújtásra késztet?

Miért álltam meg én? Mert a vágóhidakon naponta tízezrével elpusztuló „tyúkmártírok” életéért eszembe nem jutott volna tenni bármit is. Igen. Én, a tápláléklánc csúcsán csücsülő, úgy gondoltam, hogy a csirke és tyúk és miegymás halála egy autópálya feljáróján nem ildomos. Nekik a vágóhídon a helyük!! Vagy nem?

Hát nem! Fél óra leforgása alatt megkedveltem néma utastársamat, majd hazaérve féltve őrzött kincsként tettem be egy nagy kifutóba. Mondta nekem, hogy „kott-kott”, ami tyúkul „köszönöm”-öt jelent. Én meg jutalmul elneveztem „Heteskének”. Beceneve Hetike!

Továbbra is nyitott szemmel járok a 7-esen, és – vigyázat autóstársak! – állatnak is fékezek!

The 8th district of Budapest was known as the “Harlem” before. Nowadays it’s already safer, thanks to those service dogs who are working there.

Der 8. Bezirk von Budapest war als ein kleines Harlem bekannt. Heute scheint die öffentliche Sicherheit viel besser zu sein, dank nicht zuletzt den Diensthunden, die hier in Schlachtordnung gestellt worden sind.

Hunde-Adoptionstag in Őrbottyán

Takács Tamás & DEB waren für die Musik verantwortlich

1. A száraztáp fő alapanyaga SOSEM hús

Sok reklám ajánlása szerint az… Azért, hogy a hús szerepelhessen a táp összetevői között az elsőként, a gyártók ravasz cselhez folyamodnak. Itt van néhány, amin el lehet gondolkodni:
Elsőként egy „nedves” összetevőt tesznek a listára, ami lényegében egy száraz termék lesz. A hús rengeteget veszít tömegéből, amikor kifőzik belőle a nedvességet. Ez a kibúvó tulajdonképpen a tömegek arcátlan félrevezetése. Minden összetevőt le kellene mérni a szárítási folyamatok végén és azt listázni, hogy a tényleges arányokat láthassuk. Ha az összetevőben azt írják „csirke”, akkor az a feldolgozatlan, „nedves” csirke súlyát jelenti. Vegyük le ebből a 75%-át. Amikor azonban valamilyen „lisztet” írnak, az már jobban fedi a valóságot. (Hozzá kell tenni, hogy az angol „chicken by-product meal” kifejezést is csirkelisztnek fordítják, és a „chicken meal”-t is, ami két teljesen különböző összetevőt jelent.) Mindegyik „by-product” termékről el lehet mondani, hogy sosem volt HÚS, míg a „chicken meal” húsból van. Egy másik trükk, hogy a szénhidrátokat (gabonák) megosztják, így a „hús” kerül a lista elejére. Az összetevőket súlyuk szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni, tehát, ha van 5 kiló csirkéd és 12 kiló rizsed, akkor melyiknek kellene elül szerepelnie listán? Természetesen a csirkének! (ha azt akarod, hogy megvegyék a termékedet) Íme itt van, hogyan is csinálják: 1.Csirkeliszt, 2. Őrölt rizs, 3. Rizskorpa, 4. Rizs glutén (sikér). Elég ravasz és nyilvánvalóan megtévesztő, ha nem ismered a trükköt. Rizsliszt, Ronny féle rizs, stb. is szerepelhetett volna a listán. A taktika: többféle gabonát használnak, különböző nevekkel, így a hús kerül a lista élére. Ez már közelebb áll a valósághoz, hiszen különböző aminosav felépítésük van tehát valójában különböző összetevők. A gabona olcsóbb mint a hús. A hús melléktermékek sokkal olcsóbbak, mint a hús. Mindkettőnek nagyon gyér a tápértéke. Az utolsó trükk most már csak a marketing, A tömegeket meggyőzni, hogy hús és a hús melléktermék nagyjából ugyanaz.

Hmmm… „Drágám, eszek egy hátszínszeletet vacsorára, te pedig kapsz egy szép szelet nyesedéket.”
„Mit szeretnél a rizsedhez, csirkemellet vagy bél-porcogó-csőr egyveleget?”
„Ugyan már édesem, nem nagyon van különbség, mindkettő ugyanolyan finomnak, egészségesnek és táplálónak hangzik!”

Definíció szerint a melléktermék bármilyen részét tartalmazhatja a megjelölt állatnak, kivéve csirke esetében a tollat és az ürüléket, marha esetében a patát, szőrt és ürüléket. A húst és a zsírt először leválasztják, mert az értékesebb, ezért nem lehetnek jelen értékelhető mennyiségben. Ami marad az a csontok, inak, porcogók, csőrök, lábak és a belsőségek. Büszkén húsnak álcázva. A kutyatápos zsák nem az a hely, ahova mindenféle ismeretlen tápértékkel bíró termékeket zúdítanak. Néhány tápon a „válogatott melléktermék” felirat található. Ezek a ferdítések, torzítások egyetlen célt szolgálnak. Hogy elhitessék az emberrel, hogy több hús van a zsákban, mint amennyi valójában. Ezek után ki fizetne 35 dollárt egy véka kukoricáért? Csak olvass tovább!

2. A gyártási folyamat alatti főzés elpusztítja az egyik létfontosságú alkotóelemet: az enzimeket

Annak érdekében, hogy a baktérium fertőzéseket elkerüljék, és helyes kis formákat tudjanak kialakítani (ami az állatokat abszolút nem érdekli), a feldolgozási hőmérséklet meghaladja a 160 Fahrenheit fokot (70 Celsius fok). Na és akkor mi van? Nos, örülök, hogy megkérdezted. Ugyanis ezzel az állat hasnyálmirigyére terhelődik a szükséges enzimek előteremtésének feladata, hogy azok a tápanyagokat felszívódásra alkalmas állapotba hozhassák. A természetben ez egészen másként zajlik. Az állatok először a legkönnyebben emészthető részeket fogyasztják el. Vegyük példának a rókát, aki elkapott egy nyulat. Az étlapon az első a gyomor és a belek. Hagyjuk a nyúlra az emésztést. A nyúl órákat töltött a fű és magok rágcsálásával, hogy a rókának az könnyen emészthetővé és felszívhatóvá váljon. Gyors és könnyű „üzemanyag”. Ezek után a róka elássa, vagy elrejti a maradékot, hogy az „megpárolódjon”. Amire mi azt mondjuk „megavasodik” a róka azt mondja „egyre jobb”. Pár nap múlva a nyúlban lévő enzimek megpuhítják, és könnyen emészthető fehérjévé alakítják a húst. Észrevetted, hogy a folyamatban a tűz egyáltalán nem játszott szerepet? Desszertnek ott van a csontok rágcsálása kalcium bevitel, fogtisztítás céljából és jöhet egy kis délutáni szunyókálás. A tápláléklánc alsóbb tagjainak pedig ott maradtak a melléktermékek, és a szőr. Na kanyarodjunk csak vissza a te kedvencedhez…

A kiskutyák és kiscicák szervezetében az erőteljes hasnyálmirigy könnyebben szolgáltatja a hiányzó enzimeket, hogy a „halott” étel használhatóbbá váljon. A korral azonban ez a funkció gyengül és gyakran nem képes lépést tartani a terheléssel. Ha a táp, amivel a kutyát minden nap eteted nem rendelkezik a szükséges tápanyagokkal, a túlterhelt szervezet sokkal hamarabb feladja. A következmények skálája nagyon széles ahhoz, hogy itt vitassuk meg.

3. Rendes étel, azaz maradék etetése igenis HELYÉNVALÓ

Azt a hiedelmet, hogy a kutyának semmi mást nem szabad megennie, csak azt, ami zacskóban jön meg kell törni. Pont. Különben is mitől félnek ezek az emberek? Hogy a kutya megtanul kéregetni? Felejtsd el. Hogy a kutya nem fogja megenni azt az értéktelen vackot, amit „tápnak” hívnak, miután megkóstolta az igazi kaját? Lehetséges. Vagy hogy a finoman behangolt „tápanyag dús diétáját” rombolja össze? He he… azt nehezen. A helyzet a következő: rendes ételek (nem chips és barátai) nyers formában történő adása ellensúlyozza az ipari tápok negatív hatásait. Biztosítja az élő enzimeket, hogy az emésztés folyamata könnyű, ne pedig megterhelő legyen. De azért ne vaduljunk el és dobjunk oda mindent a tálba. Sárgarépa, brokkoli, joghurt, sajt, fokhagyma és húsok bármikor jó választáskén jönnek számításba. Zabkása, rizs, kukorica, gyümölcsök, tökfélék szintén jók. Ne adj nyers gabonát, hüvelyeseket, krumplit, hagymát, zellert, szőlőt és csokoládét. Ezek vagy nem rendelkeznem tápértékkel, vagy egészségkárosítók a kutya számára. Ha nem vagy kibékülve a nyers hallal és hússal, akkor azt hagyd ki a sorból. Ne felejtsd el, hogy ők nem emberek, és egy egészen más emésztőrendszerrel rendelkeznek. Ha valami újjal ismerteted meg az állatot, először csak egy keveset adj, 2-3 alkalommal egy héten, és adj a kedvenced hasnyálmirigyének égy jól megérdemelt szünetet.

4. A legtöbb „állatorvos által ajánlott” tápnak nagy ára van…

Számít az akármit is, hogy az állatorvosok nagy része nagyon keveset tud a háziállatok élelmezéséről? Az embereknek azt mondják: „Kérdezze meg állatorvosát”. Az állatorvosnak pedig azt mondta az állateledel gyártó cég: „ Kap egy egyhetes Hawaii utazást golfbérlettel, ha ajánlja és eladja XYZ márkájó tápunkat”. Az iskolában a állatorvos tanoncok választható tárgya a háziállat élelmezés. Vagyis nem. Most már kötelezővé tették, ahogy annak lennie kellene. Sokkal többre jutsz, ha te magad tanulmányozod a címkét a zacskón, és teszel egy minimális utánajárást az alapvető élelmezési javaslatoknak. Tanulj, bízz a saját ítélőképességedben és ne vegyél tudomást azokról, akiket fizetnek azért, hogy bizonyos dolgokat mondjanak.

5. Az állatorvosok által leginkább javasolt eledel lehet, hogy a legrosszabb tápértékű a piacon

Anélkül, hogy egyetlen márkanevet is említenénk, ha a címkén az első összetevő kukorica és ezért a konkurencia folyamatosan támadja, tudod, melyikről van szó. Olvasd el a címkét! Hasonlítsd össze a legolcsóbb termékkel, a piacon. A legtöbb esetben semmi különbség nincs köztük. Talán elgondolkoztál már azon, hogy mennyibe kerül nekik, egy 20kg-os zacskó táp előállítása? Igaz? Ülsz? Mit szólsz, ha azt mondom 3 dollár, és ebben benne foglaltatik a zacskó is. És mennyit pengetnek ki a palira vett vásárlók egy véka kukoricáért és mogyoróhéjért, amit „az állatorvos ajánlott”? Átlagosan 35 dollárt. „Jó utat Mauira, (át)Vágó doktor úr, köszönjük a támogatását.”

6. A „félszáraz” eledelek megfelezhetik az állatok várható élettartamát

Szerencsére ezek a termékek kezdenek lekerülni a piacról, de még nem tűntek el teljesen. A fogyasztók eltétele láb alól talán nem a legjobb hosszú távú befektetés. Ezek a mérgező kis falatkák úgy tele vannak kémiai anyagokkal azért, hogy puhaságukat megtartsák, ugyanakkor ne penészedjenek meg, és úgy meg vannak pakolva cukorral, hogy az erős vegyszer ízt elnyomják, hogy kikészítik a kutya gyomrát. Az édes íz függőséget okoz, gyakran hallani gazdáktól: „Fifi egyszerűen nem eszik meg semmi mást.” Nos, akkor jobb, ha csak egy kis zacsival veszel, mert ki tudja, meddig fog Fifi egyáltalán enni… Mindenkinek, aki ezzel a szeméttel eteti a kutyáját, abba kellene hagyni és a gyártóját pedig bíróság elé vinni.

7. A legtöbb cég szép halkan leállt az Etoxiquin használatával

Az egykor oly népszerű és rendületlenül védett tartósítószer (antioxidáns) az ún. Etoxiquin nagyjából eltűnt a piacon lévő termékekből, a profi tenyésztőkkel zajlott peren kívüli egyezkedéseknek köszönhetően. Korábban az állat eledel gyártó cégek kivételezett adalékanyaga volt, mint egy hasznos és egészséges összetevő, miközben megpróbálták elrejteni azt a tényt, hogy ez az anyagot sosem szánták mindennapi fogyasztásra. Eredetileg gumi stabilizátornak és színtartó anyagnak fejlesztették ki. Az autógumik rugalmasabbak, a fűszerek pirosak tőle. Annak ellenére, hogy megpróbálták emberi fogyasztásra is alkalmas termékként elfogadtatni, csak nagyon minimális adagban, színezett fűszerekben engedélyezett.

Azokat az embereket, akik megismerkedhettek a tragikus eredményekkel, amiért napi szinten etették az etoxiquint házi kedvencükkel, lefizették és hallgatásra kényszerítették. Megszámlálhatatlan halvaszületéses eset, veseelégtelenség, májműködés hirtelen megszűnése, végleges pigment elváltozások, daganatok és haláleset íródik a számlájára ennek a „csodának”, amit 1987üben kezdtek az eledelekbe rakni. Az etoxiquinről a figyelem elterelődött, mikor a vezető eledelgyártó cégek abbahagyták használatát és sokkal biztonságosabb (kevésbé törvénybe ütköző) tartósítószereket kezdtek el használni, mint E-és C-vitamin. Ahhoz, hogy elnyerjék az emberek bizalmát, ki kellene állniuk, beismerni a hibáikat és tiszta lappal indítani, de ez csak egy álom… ők inkább tagadnak.

8. A természet nem arra tervezte az állatot, hogy enzim mentes száraz ételt egyen

A kényelemért a kedvencünk egészségével fizetünk. Hol van az előírva, hogy négylábú barátodnak krétaszáraz, értéktelen barna rögöket kell ennie? Rossz ötlettel győztek meg minket. Bevettük, mert az életünket megkönnyítette. Amíg nagy árat nem fizetünk érte. De hát a száraztáp nem teszi fényessé a fogaikat, üdévé a leheletüket? Nem fog a foguk kiesni, ha puha dolgokat esznek? Jah, persze…! Láttad te már valaha enni a kutyádat? Úgy néz ki, mint aki éppen fogerősítő gyakorlatokat végez? És mi van a macskával? A fogait meg az ínyét tisztítja, mi? Az igazság a fogtisztítással kapcsolatban: botok, kövek, kötelek, csontok, játékok és a nyál az elsődleges eszközei. Nem az étel. Az iparilag előállított tápokat mesterséges ízfokozókkal és zsírral permetezik le, hogy vonzó legyen az állat számára. Ezek nélkül a jó öreg táp csak csücsülne a tálban és porosodna. Emberen nagy pénzeket kapnak azért, hogy olyan bevonatokat fejlesszenek ki, amitől a kutyák fejes ugranak az etetőtálba. Ettől az ember mosolyog, hogy és úgy érzi, ez biztos egészséges, és Fifi imádja, úgyhogy legközelebb is ezt veszi… igaz? De ne felejtsük el, a róka nem kutatott egy jó ropogós nyuszi után. Megette a puhát, kielégült mosollyal és egészséges hasnyálmiriggyel vadászik tovább.

9. Néhány cég cukrot „csempész” a tápba, hogy rabul ejtse az állatokat

Vigyázz velük. Persze nem nevezik nevén a gyereket: nádmelasz, répa szirup, kukorica szirup stb. Ezek egyáltalán nem valók kedvencünk táljába. A feldolgozott cukrok ismeretlenek a kutyák és macskák számára és hosszútávon elhízáshoz, a fogak szuvasodásához, cukorbetegséghez vezethet. Pár évvel ezelőttig propilén-glikolt használtak, mint édesítő és tartósítószer, jobban törődve az eltarthatósággal, mint az állatok egészségével. Szerencsére betiltották. Az eledel gyártó cégek azt fogják mondani, hogy teljesen védve vagy, a házi kedvencek egészségére vigyáznak a szabályokkal. Te ezt beveszed? AZ FDA (Food and Drug Administration – ÁNTSZ) még az emberi fogyasztásra szánt termékek piacra özönlésével sem tud lépést tartani, miért emelnék fel akár a kisujjukat is kutyáink, macskáink érdekében? Az Etoxiquin idejében sem tették… Az állati eledelek felügyelő szerve az AAFCO (The American Association of Feed Control Officials –kb. Takarmányozási Hivatal). A szabályokat, amiket a cégek betartanak olyan emberek hozzák, akik anyagilag érdekeltek a táp gyártásában. Kecskére a káposztát tipikus esete.

10. Majdnem minden gyártó használ székletkeményítőket

Megint a kényelem győzedelmeskedik az egészség felett. A székletkeményítők megkönnyítik a takarítást. Ki fogja megvenni a tápot, ha kutya után úgy kell felkaparni? Sokkal könnyebb felkapkodni a kis „téglákat”, vagy arrébb söpörni. Vedd számításba, hogy mindezért az eredményért mi zajlik le állatkád belsejében. Te tennél cementport a palacsintádba? Na és mi a helyzet a fűrészporral? Ha diétáznál, belekevernél mogyoróhéjat a reggeli zabpelyhedbe? Nos ők ezt megteszik érted és kedvencedért. Nézd csak meg, hogy a következők közül van-e a zacskóra írva valamelyik: bentonit, porított cellulóz, cukorrépa vagy cékla pép, burgonya (vagy bármilyen) törköly, darált mogyoróhéj. A magyarázat, amit ők adnak ezeknek az anyagoknak a jelenlétére: kell a rost az egészség megőrzéséhez. Ebben van igazság, de nem emiatt adják a táphoz. A gabonák nagyon jó és elegendő rostot adnak. A korpa is. De az igazi cél, hogy eladják a terméket, mert a feltakarítás ezután olyan könnyű és élvezetes XYZ márkával… Mielőtt ezt adod a kedvencednek, keress fel egy céget képviselő személyt és tedd fel neki a következő kérdéseket: Mi van azokkal az esetekkel, mikor a kutyámnak hirtelen kell ürítenie, mert mondjuk a szervezetébe került valami méreg, vagy kutya/macska influenza közeleg… Jó ötlet, hogy állandóan dugó van a kutyában?” Erre valószínűleg a következő motyogást kapod válaszként: „A kutatásaink szerint…” meg „szabályozva a tápanyagok végighaladását a szervezetben, a felszívódás tökéletesítése miatt”… Te ezt tényleg beveszed? Ha az étel jó és megfelelően van adagolva, a széklet tökéletesen rendben lesz, és nincs szükség arra, hogy az állat egy kisebb téglát próbáljon meg kiküszködni a hátsó rendszeréből.

A szerző zárógondolatai:

Először is a kötelező apróbetűs rész. A fentebb említettek a saját véleményemet képezik, kialakulásukat az állat eledel gyártásban eltöltött 15 év segítette. Ha bármilyen hiba van az írásban, az az enyém. Senki nem fizetett azért, hogy megírjam, amit akarok. Azért írtam, mert ki kellett mondani. Annak érdekében, hogy felvilágosítsam és figyelmeztessem az állatkedvelő embereket, és kismértékben egyensúlyozzam a mindennapi reklámáradatott, amit a gyártó cégek vetnek ránk.

Az állataid etetése rajtad áll, a te döntésed. Kezd el olvasni a címkéket. Szánj időt egy kis kutatómunkára. Hívd fel a cégeket, ha van kérdésed. Kérj valakit a telefonhoz, aki résztvett a tápanyagok összeállításában. Kutass, amíg elégedett nem vagy az eredménnyel, vagy amíg rá nem jössz, hogy ideje eledelt váltani. Gondolkodj el a nyers ételek választékán, amit adhatsz az állatnak. De az ő érdekében, ne hagyd, hogy magával ragadjon ez a nyamvadt egyeduralom a száraztápok részéről.

Nem minden jelenleg piacon lévő táp „romlott” és nem minden cég gyakorolja a fentebb leírtakat. Egyesek sokkal jobbak és tisztességesebbek, mint a másikak. Az, hogy kilistázzuk bármelyik oldalt sokkal bonyolultabb annál, minthogy bele lehetne foglalni ebbe a szövegbe. Te vagy a főnök, és most már tudod, hogy mire vigyázz. Kérlek, vedd komolyan kedvenced táplálását. Ez így van rendjén. Nyugodtan add tovább ezt az üzenetet, a jól értesült nyilvánosság változtathat a dolgokon.

Anonymus

Für die österreichischen Diensthunde hat man sie einerseits als Sichtbarkeitsweste aber auch als Uniform benutzt, d.h. die Geschirre haben sich als multifunktionale Ausrüstungen bewährt. Außerdem bieten sie die Möglichkeit, verschiedene Aufschriften mit Klettverschluss zu fixieren. Gerade die austauschbaren Seitenbeschriftungen, die es in großer Auswahl gibt, waren der Hauptgrund dafür, dass die Verkaufszahlen der Hundegeschirre in nur wenigen Jahren auf mehrere zehntausende Stücke pro Monat anstiegen. Die Entwicklungsarbeit liegt nach wie vor in Ungarn. Die Materialien für die Herstellung kommen jedoch aus Deutschland, Österreich und der Schweiz – es handelt sich eben um ein echtes EU-Produkt mit hoher Qualität. Die witzigen Aufschriften auf den Hundegeschirren wie “Kampfschmuser”, “Ich war’s nicht!” oder “Ich Wolf Du Schaf” sorgen seitdem für ein Lächeln. Es ist es also nicht erstaunlich, dass sich schnell chinesische Plagiate des Erfolgsproduktes auf dem Markt breit machten.

JULIUS-K9 hat deshalb in zahlreichen europäischen Ländern, unter anderem in Österreich und Deutschland Gerichtsprozesse gegen die Vertreiber angestrengt. Die bisherigen Ergebnisse sind vielversprechend: gegen den Besitzer des “DOXLOCK” Markennamen wurde z.B. wegen des Missbrauchs des Markenzeichens JULIUS-K9 in Österreich Exekutionsverfahren angeordnet. Am 25. November 2011 hat das OLG Köln ebenfalls gegen diese Firma das vorhergehende Urteil bestätigt. Seitdem “darf der Hersteller seine unter der Marke DOXLOCK vertriebenen Geschirre in Deutschland nicht mehr vertreiben, soweit sie den Original JULIUS-K9 Powergeschirren entsprechen”.
Gyula Sebő, der Produktionsleiter von JULIUS-K9 äußert sich über den ungarischen Sieg vor Gericht wie folgt:

„Bedauerlicherweise betrifft der Rückzug der Plagiate auch die größten Waren- und Kaufhausketten in Deutschland. Trotzdem halte ich den Auftritt unserer Juristen, die unsere Fälle gemäß unserer Geschäftspolitik offen und kooperativ bei den Gesprächen mit den Filialen vertreten haben, für musterhaft. Wir hatten eine riesige Verantwortung. Nun können wir Dank des Urteils nicht nur die etwa 100 Arbeitsstellen in Ungarn langfristig retten und weitere Jobs schaffen, sondern auch den Kreis der EU-Zulieferanten erweitern. Ich wünsche meinen Unternehmenspartnern, dass sie ähnliche Erfolge wie JULIUS-K9 mit europäischen Produkten erzielen und das sogar über die EU-Grenzen hinweg!“

A cég világsikerét 2003-ban az ún. “beszélő” kutyahám hozta meg, mely azon túl, hogy jól láthatósági mellényként, mondhatni multifunkcionális felszerelésként is bevált, lehetőséget adott feliratok rögzítésére tépőzárral. A feliratok variálhatósága és széles választéka volt az egyik oka, hogy az eladási számok a kutyahámok esetében, néhány év alatt a havi több tízezer darabot is elérték. A vicces szövegek a kutyákon, mint a “HYSTERIX”, “NOISE REDUCTION”,”COPYRIGHT”, mosolyt csaltak az emberek arcára, így nem csoda, ha a sikertermék másolatai Kínából is megérkeztek. A Julius-K9 ezek után Európa több országában, köztük Magyarországon is pereket indított a forgalmazók ellen. Az eddigi eredmények kecsegtetőek, mert például a “DOXLOCK” márkanév osztrák tulajdonosával szemben, Ausztriában a Julius-K9 márkajelével való visszaélés miatt végrehajtást rendeltek el, majd szintén ezzel a céggel szemben, 2011. november 25-én a Kölni Legfelsőbb Bíróság (OLG Köln) helyben hagyta korábbi ítéletét, mely kimondja, hogy “tilos olyan doxlock kutyahámot forgalmazni Németország területén, melyek a Julius-K9 termékeivel összetéveszthetőek”.

A Julius-K9 gyártásvezetője, Sebő Gyula a magyar győzelemről így nyilatkozott:

- Sajnálatos módon a másolattermékek kivonásával kapcsolatban a legnagyobb áruházláncok is érintettek Németországban. Példaértékűnek tartom az ügyeinket képviselő jogászaink fellépését, akik az üzletpolitikánkra olyannyira jellemző, nyitott és kooperatív hozzáállással segédkeztek az üzletekkel való megegyezésben. A felelősségünk óriási volt, hiszen az ítéletnek köszönhetően nem csupán a közel száz hazai munkahely hosszútávú megmentésére nyílt lehetőség, hanem új dolgozók foglalkoztatására is. Kívánom vállalkozó társaimnak, hogy hasonló sikereket érjenek el Európában.